A Microsoft már tavaly nyár óta unszol, hogy térjek át a windows 10-re, megkapom ingyen. Windows 7-es gépemmel nem volt egyébként általában semmi gond, de lassúcska volt, fagyogatott, nem igazán szerettem már. Így gondoltam, és rászántam magam a frissítésre, elvégre van még vagy három hónapom rá, mielőtt lejár az ingyenességre biztosított egyéves határidő.
A frissítés nem ment zökkenőmentesen, ugyanis nem volt elég helyem, így pár gigabájtot fel kellett szabadítanom.
Ezt követően a frissítés magától elindult a Windows update segítségével, és szépen meg is történt fél nap alatt. Hogy ez másoknál milyen gyors, nem tudom, lassúcska laptopomon, mely egy 12 collos Asus EEE Pc, igen kínkeservesen zajlott.
A biztonság kedvéért látó segítséget kértem, és ezt javasolom mindenkinek, hogy ha véletlenül a Windows 10 telepítése végén a felhasználói fiók beállítására kerül sor, ne okozzon gondot a képernyőolvasó esetleges hiánya.
Ez a cikk nem terjed ki annak pontos leírására, hogy vakon teljesen egyedül hogyan lehet frissíteni, mert az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat nem állt módomban összeszedni. Legyen ez inkább szubjektív beszámoló, amiből remélhetőleg sokan okulhatnak mégis!
A frissítés lassúsága ne csüggesszen el senkit, megy az gyorsabban is. Ennek feltétele egy, az enyémnél jóval izmosabb gép, jóval több hely a merevlemezen, valamint frissebb hardverkonfiguráció.
Az Asus EEE Pc-k esetében sajnos úgy tűnik, már nincs windows 10 támogatás, így az ígéretek ellenére a frissítés bármilyen zökkenőmentes is, driverekkel lesz probléma, nem is kevés.
Más, modernebb laptopokon azonban a frissítés zökkenőmentesen megtörténhet.
Nekem a frissítés után el kellett hárítanom az asus acpi service-szel kapcsolatos problémát, állandóan felugrott egy ablak, mely arról tudósított, hogy ezt újra kell telepíteni.
Csak tudnám, hogy honnan.
A fórumokat túrva sokféle megoldást kínáltak, pl. az asus hotkey service eltávolítását. Ezzel meg is szűnt ez a gond, de nem lehetett kikapcsolni az egeret. Mivel azt a Microsoft nem engedi eltávolítani, pontosabban minden induláskor visszarakja, és a biosban nem tudtuk letiltani, a gép majdnem használhatatlan volt, hiszen gépeléskor minden esetben elkattant valahová.
Addig-addig szenvedtem, míg levadásztam az asus hotkey service-t és más egyéb drivert, telepítettem windows 7 kompatibilis módban, és már nem is volt semmi baj.
Az egérhez a synaptic pointing device drivereket kellett feltenni újra, ám ezeket nem találta a rendszer, illetve a setup nem érzékelt synaptic eszközt. Megetettem vele régimódi eljárással az eszközkezelőn keresztül, úgy már be tudta fogadni. Ettől kezdve már volt egerem is, hotkey managerem is, és helyreállt a rend (mondhatnánk: a világbéke).
Durván kellemetlen meglepetés
Három héten át nélkülöznöm kellett víruskeresőmet és tűzfalamat.
Értem, hogy ha egy program elavul, pláne, ha biztonsági szoftverről van szó, pláne, ha olyan mélyen beépül az operációs rendszerbe, mint egy internetes biztonsági termék (víruskereső, tűzfal stb)., akkor le kell cserélni frissebbre. Helyesnek tartom azt is, ha a rendszer erre különféle módszerekkel rákényszeríti a felhasználót, pl. figyelmeztető ablakokat dob fel stb.
Nem értem viszont, hogy ezt miért kell sunyi módon úgy csinálni, hogy a windows 10 leszedi azokat a szoftvereket, melyeket valamilyen okból nem talál összeférhetőnek önmagával, közben erről egy szót sem szól, egyetlen egy jóváhagyást sem kér. Úgyis megadnám neki a hozzájárulást, hogy szedje le, frissítse fel, ha tudja, ha nem, szóljon nekem, hogy szerezzem be a szoftvert. De azért az mégsem járja, hogy egy szoftvert, amiért fizettem, csak úgy szó nélkül, ripsz-ropsz eltávolítson.
Egy hasonlattal élve: ha a villanyszerelőt beengedem a szobába, az nem jelenti egyúttal azt is, hogy a villanyszerelés mellett kirakhatja a szobából a szekrényt, ami a szoba másik sarkában áll, mint ahol szerel.
Valaki azzal „vigasztalt”, hogy hát tőlem aztán igazán elvárható, hogy utánaolvassak, ha a win 10-nek van ilyen tulajdonsága, és biztos le van írva valahol.
Hát persze, persze. Biztosan le van az írva valahol, de minden normális ember használni szeretné a gépét, és még egy képzett jogász sem tölt órákat licenciaszerződések felkutatásával és elolvasásával. Még ha magyarul vannak is leírva, idegen (amerikai egyesültállamokbeli) jogi környezetben lettek megfogalmazva, ugyanúgy agyon vannak bonyolítva, mint a mi dokumentumaink, a joganyag hiányában pedig az ember sok mindent nem ért. Emellett olyan eszméletlenül hosszú, adott esetben harminc-negyven oldal, hogy nincs az az ép eszű ember, aki órákat ilyenekkel tölt. A gyártók egyébként általában ezzel élnek vissza, én magam is ismerem ezt a technikát.
Ezzel nem azt mondom, hogy más se olvassa el, ne kutassa fel. Csupán azt, hogy nem életszerű. Az ember akkor megy egy probléma után, ha nagy a tétje és utána akar járni, hogy ne üsse meg a bokáját, vagy akkor, ha kifejezetten ilyen feladattal bízzák meg.
Amúgy a jogász munkaidőn túl ugyanolyan fogyasztó, vásárló, családfenntartó, akármi, mint bárki más. Miért legyen jogász akkor is, amikor ki szeretne kapcsolódni, netán nincs ideje ilyesmivel dolgozni, mert a gépet munkaeszközként használja és már ott toporzékol fél órája, hogy menjen már fel a frissítés, induljon már újra a gép stb.
Ilyen helyzetben igazán nem ártott volna a Microsoft részéről jól látható figyelmeztetés, hogy ezeket és ezeket a szoftvereket eltávolítottuk, mert nem kompatibilis a windows jelen verziójával.
Ha ezt kibiggyesztette volna a képernyőre, nem lett volna semmi baj. Szerencsére a víruskeresőm kompatibilis verziója felment, de ez akkor sem a megfelelő eljárás.
Tanulság? Aki windows 10-re frissít, előtte jegyezze meg vagy fel, milyen programok vannak telepítve a gépére, utána hasonlítsa össze, hogy mind megvannak-e. Ha nincsenek, azonnal szerezze be a program frissebb, windows 10-zel kompatibilis változatát, és rakja fel!
Én most három hétig voltam víruskereső nélkül. Igaz, a Windows defender védelmet nyújt. Igaz, a Microsoft azt mondta valahol, hogy a windows 10-et a legbiztonságosabb windows-zá szeretnék tenni.
Egyelőre nem állnak jól.
Tanulság? Szabad windows 10-re frissíteni, de mindenki nagyon figyeljen oda, hogy ha az ő gépéről is szed le a windows szoftvereket, rakjon fel belőlük frissebbeket!
Jó operációs rendszer, rendkívüli módon agyonbonyolítva
Kellemes meglepetés a nagyon gyors indulása.
A Windows 10 jó operációs rendszer. Gyors, jól kezeli a memóriát, egyre biztonságosabb a felhasználói felügyeleti rendszere. Az NVDA gördülékenyebben olvas fel tartalmakat, mint windows 7 vagy xp alatt, így ebből a szempontból bátran merem ajánlani mindenkinek. Azonban az új szoftverfelületeken nem mindenhol működik a képernyőáttekintés.
Ha ennek a szuper operációs rendszernek egy magától értetődő egyszerű felülete lenne, a Windows 10 talán az összes Windows közül a legszerethetőbb lenne. Ám sajnos ez nem így van.
Az első „akadállyal” a bejelentkező képernyőn találkozunk. Bár ez nem valódi akadály, érdemes megemlíteni, hogy a bejelentkező képernyő részben egyszerűbb, részben bonyolultabb lett. Egyszerűbb, mert ha mindig ugyanaz a felhasználó akar bejelentkezni, csak beírja a fókuszban lévő szerkesztőmezőbe a jelszavát, és a küldés gombbal már be is tud jelentkezni. Az rejtély, hogy a magától értetődő bejelentkezés gombot miért kellett küldésre változtatni, mintha legalábbis csőpostán ezer kilométerre kellene küldeni a felhasználónevet és a jelszót. Igaz, lehet, hogy ezer kilométer is van mind annak a, sokszor már panelre integrált vezetékrendszernek a hossza, ami egy mai modern számítógépben tranzisztortól tranzisztorig, alkatrésztől alkatrészig vezet.
De most hagyjuk a mélyelemzést, az előttünk húsz centire lévő gépnek elküldve a jelszavunkat, máris indul a bejelentkezési folyamat.
Ha felhasználót szeretnénk váltani, a helyzet kicsit bonyolultabb. Tabozgatással meg kell keresni, de nem magától értetődő. Listákat találunk, de mindegyik egy elemű, és az adott felhasználót tartalmazza. Lehet, hogy eredetileg ezek felhasználói csoportok listái lennének, és ahogy Belinben és Ubuntuban is, most már windowsban is minden egyedi felhasználónak a saját maga csoportja az egyedi csoportja, ha csak a rendszergazda másképpen nem rendelkezik. Ha így van, meg lehet érteni a külön listákat, ha nem, akkor nem értem. A lényeg, hogy ha az adott felhasználót tartalmazó listára léptünk, szóközzel ki tudjuk jelölni a bejelentkeztetni kívánt felhasználót. Utána már csak a jelszavát kell „elküldenünk” a gépnek, és a bejelentkezés máris megtörténik.
Megjegyeznénk: Windows xp-ben a régi stílusú bejelentkeztető képernyőn ennél sokkal egyszerűbben meg lehetett ezt oldani: két szerkesztőmező volt: egy a felhasználónévnek, egy a jelszónak.
De lendüljünk túl a bejelentkezésen, vár a Windows 10.
Bonyolult, de miért?
A windows 98 volt az utolsó olyan klasszikus felépítésű windows, melyben vakos szempontból a felületen minden magától értetődő volt és nem volt túlbonyolítva.
Az xp-ben a súgóval, később a windows egyre több felületén elkezdték a túlbonyolítást.
Valószínű, hogy ennek csúcspontját a windows 8-cal érték el, amikor már a felhasználók annyira nem tudták elviselni a változtatásokat, hogy a Microsoftnak visszavonulót kellett fújnia.
Ennek ellenére a windows 10 is megőrzött egy csomó nagyon nehezen kezelhető szolgáltatást.
Ami a start menüt illeti: tragikus. Mire az ember megtalálja a minden programot, azon belül öt perc alatt eljut oda, amit keres, lemegy a nap. Sajnos hívóbetűkkel nem lehet navigálni, mint régen, ráadásul eszméletlenül meg van bonyolítva a start menü rendszere.
A windows 7-ben szerettem a start menü keresőmezőjét. Most ez nem akar találatot adni olyan nyilvánvaló kérdésekre, mint a rendszerinformációs segédprogram, hogy legalább megtudhassam, milyen modell a gépem.
A Windows update-et is fél óráig kerestem, mire a gépházban felleltem. Javasolom mindenkinek, hogy állítsa át úgy, hogy a gép csak a megkérdezésünkkel induljon újra. Bosszantó, ha egy frissítés a munka kellős közepén kérdés nélkül települ és miatta újraindul a Windows.
Mindent átneveztek: ha kellett, ha nem csak azért, hogy ne találjam meg. Na jó, biztosan nem ez volt a céljuk, de akkor is így alakult.
Csalódás, hogy a windows fájlkezelőjét is ott változtatták meg, ahol csak lehet. Ribbont kapott (ugyan miért nem volt jó a menü), a mappaszerkezetet pedig a lehető legjobban túlbonyolították. A ribbon lecserélhető, a fájlkezelő beállításai speciális lapfülén. A mappaszerkezet is átállítható, itt írnak bővebben.
Sajátgépet vagy számítógépet már ne is keressünk, mostantól „Ez a gép” a neve. Furcsa lesz leírni egy útmutatóban, hogy: „Keresd meg az „Ez a gép”-et, kattints rá jobb gombbal stb.).
Valami jót is említenünk kell azonban. Eddig csak komoly buherálással lehetett a Windowst rábírni arra, hogy beépüljön a fájlkezelő menüjébe egy menüpont, mellyel a megnyitott mappára parancssort lehet nyitni. Voltak tippekről és trükkökről szóló oldalak, ahol számunkra szinte érthetetlen parancsokat kellett végrehajtani, bonyolult bejegyzéseket illesztve a beállításjegyzékbe. Végre ezzel már nem kell foglalkozni, a parancssort bármikor rá lehet nyitni a megnyitott mappára, azaz az így nyitott parancssornak az lesz a munkakönyvtára, ami az adott mappa. Ahogy később látni fogjuk, a grafikus és karakteres alkalmazások között lényegesen jobb lett az együttműködés, ez a parancssor használatát is gördülékenyebbé teszi.
Ezzel nincs vége, ugyanis az adott mappára vonatkozóan Windows power shell is nyitható, ami a rendszergazdák és mások számára kifejezetten jó szolgáltatás.
A windows 10 fájlkezelőjének további jó szolgáltatása, hogy ha egy fájlformátum megnyitására több program is fel van telepítve a gépre, megnyitáskor választhatunk, hogy melyiket szeretnénk. A választásunkat állandósíthatjuk is a megfelelő jelölőnégyzet bejelölésével, de fenntarthatjuk magunknak a választás jogát. Érdekes, hogy két odt (open document text) fájlt (szöveges dokumentum) nyitottam meg. Az egyiknél felajánlotta a libre office writert, az IBM Lotus Symphonyt, a Microsoft saját megoldását (ezt nem ismerem) és a társítás lehetőséget, míg a másik dokumentumot valamilyen megmagyarázhatatlan okból IBM Lotus Symphonyval nyitotta meg, pedig azt egy linuxos gépen eleve libre office writerrel kezdtem el megírni. Szerencsére ez nem okozott problémát, csupán elcsodálkoztam rajta.
Identitászavarban szenved a windows, hogy most gépháza van neki vagy vezérlőpultja. Mert van egy gépház nevű gagyi felület, ahol fene tudja, milyen rend szerint vannak kategorizálva az elérhető elemek, de természetesen van a fájlkezelőből megnyitható vezérlőpultja is, melyet a gépházból is el lehet ugyan érni, de nem jöttem rá, hogy hogyan.
Legalább a vezérlőpult majdnem olyan maradt, mint a windows 7-ben. Ha a kis ikonokat választjuk, egészen áttekinthető lesz az egész, és így legalább már a számítógép-konfigurálás magától értetődővé válik.
Természetesen a windowsban van parancssor is, de hogy hol, arra csak nehézkesen sikerült rájönnöm, inkább beírtam a futtatásba a cmd parancsot, úgy egyszerűbb volt előhívni. A fájlkezelős parancssorelőhívásra csak később jöttem rá. Legalább a parancssor a felületében a régi. Nem kapott ribbont (felesleges is neki), viszont kapott új funkciókat. Például a soronkénti kijelölést, a szűrt beillesztést, a sortörést az ablakhoz, a kontrollal használható vezérlőbillentyűket (szekvenciákat), megadhatók a szóhatárolók a kijelölés pontosításához stb. Számunkra kevésbé érdekes, hogy egérrel is könnyebben átméretezhető a konzol ablaka. Szintén kevésbé fontos számunkra, hogy mennyire átlátszó. Számomra új és a windows 10-ben találtam meg először (lehet, hogy már win7-ben is volt). Az átlátszóság a kontroll+shift+plusz, illetve a kontroll+shift+mínusz billentyűparancsokkal változtatható. Az átlátszóságnak például akkor lehet értelme, ha a fájlkezelőből nyitott parancssorablakot a fájlkezelőre húzzuk, az átlátszóság miatt látjuk annak fájllistáját, a parancssorba gépelve pedig a tabbal történő kiegészítést használva gördülékenyen, gyorsan tudunk dolgozni.
A parancssor egyébként sok mindent átvett a linux/unix rendszerekből. Már Windows xp alatt is működik a tabulátoros kiegészítés, de ezt nem verték nagy dobra. Ha elkezdjük beírni egy fájl vagy könyvtár (windowsul: mappa) nevét, majd megnyomjuk a tabot, a Windows ugyanúgy kiegészíti a mappa- vagy fájlnevet mind addig, amíg tudja, mint a linux/unix rendszerek.
Már windows 95 óta alt-enterrel lehet váltani ablakmód és teljes képernyő között.
Win10-es újdonság: Jelentősen könnyebbé vált más grafikus alkalmazásokkal, pl. notepad, az adatcsere, de ez elsősorban azoknak érdekes, akik egeret használnak.
Szintén win10-es újdonság, hogy a konzol képernyőpufferének tartalma lényegében már a szabványos windows szövegkijelölő parancsokkal is kijelölhető, másolásra a kontroll c használható, ilyenkor a break funkcióját a második megnyomásra éri el. Ha nincs kijelölve semmi, akkor pedig eleve ez a funkciója.
Szintén újdonság, hogy a parancssorba a kontroll v-vel illeszthetünk be szöveget. Ez is szabványosítás és lényeges, amikor egy windows konzolparancsot (mondjuk úgy, hogy DOS-parancs) írnak meg nekünk levélben, minden további nélkül a prompt (általában egy kifejezés és egy nagyobbjel) után könnyen beilleszthetjük.
A kijelölt szöveget a vágólapra a kontroll + insert paranccsal másolhatjuk még, ehhez azonban valószínű, hogy ki kell iktatni a képernyőolvasó insert gombját lefoglaló funkcióját egy alkalomra (pl. jaws vagy NVDA gomb kiiktatása az elkerülő paranccsal. NVDA elkerülőparancs az NVDA+f2, ahol az NVDA az insert, a capslock és a numerikus insert lehet.
A kontroll c-vel, mint írtuk, másolhatunk, illetve megszakíthatjuk a konzolon futó aktuális munkát.
Beilleszteni a parancssorba a shift+ins billentyűparanccsal is lehet.
Szintén win10-es újdonság, hogy a konzolnak a kontroll + m billentyűvel elérhető az ún. kijelölési módja. Ilyenkor a szabványos szövegkezelő billentyűkkel navigálhatunk a konzol képernyőpufferének tartalmában. Az előzménylistákat a kontroll + nyilak segítségével, illetve kontroll-home és kontroll-end billentyűkkel érhetjük el.
Most már a kontrol+f-fel keresést indíthatunk a konzolon, az alt f4-gyel ugyanúgy bezárhatjuk, mint más windows ablakot. Win7-ben még az exit parancsot vagy a menüből a bezárást kellett ehhez választanunk.
Akit a téma bővebben érdekel, megnyithatja a konzol tulajdonságlapját az alt szóközzel előugró szokásos menüből, és ott megtalálja a windows server 2016-ra vonatkozó, a parancssor újdonságait ismertető leírást, melyből ehhez az összefoglalóhoz is szemezgettem.
Jövőbe mutató lépések
A Windows már a windows 8-ban bevezette a Windows Áruházat. Ez egy nagyon helyes döntés jó pár szempontból.
Az egyik, nem mellékes szempont, hogy bevételt termeljen a Microsoftnak. Bár ez nekünk annyira nem jó, tudomásul kell vennünk, hogy mindenki pénzből él.
A másik, ami ennél sokkal fontosabb, hogy remélhetőleg így már korszerű, jó minőségű szoftvereket telepíthetünk a számítógépünkre. Ráadásul akár nem is egyre, hanem családi szükségleteinket is kielégíthetjük, tudomásom szerint fiókonként maximum 10 példányban.
Akinek van okostelefonja, annak ez a fajta megoldás nem idegen. Eljött ez a számítógépek korában is. Vitatkozhatunk ezek előnyein és hátrányain. Azonban az tagadhatatlan, hogy ha új pc-nk lesz, végre elég lehet felcsatlakozni saját fiókunkba, és amit oda felmentünk vagy alkalmazást telepítünk, remélhetőleg leszinkronizálódik a gépünkre, és nem kell többé az interneten napokig keresgélni a programokat, végre vége lehet az új gép végeláthatatlan telepítésének.
Reméljük, egyúttal az így telepített szoftverek frissítését, gondozását a Windows áruház ugyanúgy megoldja majd, mint a Google Play vagy a Belin/Ubuntu/Debian csomagkezelő rendszerei és szoftverközpontjai, hisz ez lenne a cél.
A Microsoft licencelési politikája is a korábbinál emberségesebb és korszerűbb lett, így remélni tudjuk, hogy a felhasználók sokkal kevesebb bosszúsággal néznek szembe, miközben minden fejlesztő tisztességes jövedelmet kaphat a munkájáért.
Microsoft Edge és posta: Mivel nem vagyok rákényszerülve ezek használatára, kerülöm is őket, mint a darázsfészket.
Egyszer valamilyen súgó szolgáltatásaként megnyílt az Edge, de csupán a hivatkozásokat láttam belőle tabbal, egyebet nem. Nem is vittem túlzásba az információkeresést ezen az úton, egy gyors mozdulattal bezártam.
Hangerőigazítás Windows 10 alatt
Az NVDA 2016.1-es verziója olyan új szolgáltatást hozott, amelyet csak windows 8 vagy újabb operációs rendszer használatával lehet igénybe venni. Ez pedig a hangerőigazítás.
Képzeljük el a szituációt, amikor youtube-videót nézünk, zenét hallgatunk, de a hangtól nem jól halljuk a képernyőolvasót. Erre nyújt megoldást az NVDA hangerőigazítás szolgáltatása, mely ideiglenesen vagy véglegesen leveszi a zenét, hangot annyira, hogy a képernyőolvasót hallani lehessen.
A hangerőigazításnak három módja van.
- Soha: úgy viselkedik, ahogy eddig, vagyis nincs hangerőigazítás.
- Csak, amikor a beszéd és a hangok egyszerre [szólnak]: amikor a képernyőolvasó nem használja a beszédszintetizátort, pl. nem használjuk, vagy braille kijelzővel dolgozunk (bár tehetnénk), hagyja a hangot normál hangerőn. Amint meg kell szólalnia a programnak, lejjebb veszi a hangerőt, majd amikor az NVDA befejezi, rövid idő múlva visszahangosítja eredetire.
- Mindig: Addig nem nyúl a hangerőhöz, amíg meg nem szólal az NVDA. Akkor leveszi egy olyan szintre, hogy az NVDA-t is hallani lehessen, majd úgy is hagyja akkor is, ha az NVDA már nem küld semmit a beszédszintetizátorra.
Én a második módot szeretem, mert csak addig halkít a zenén, amíg kell, utána visszaállítja. Kicsit olyan, mint egy rádiós műsorvezető, aki lépten-nyomon beledumál a zenébe.
A hangerőigazítás sajnos nem mindig működött. Ennek az okára egyelőre nem sikerült rájönnöm. Mióta viszont stabilan felállt a windows, nincs vele gond. Meg kell várni, hogy minden program elinduljon, szolgáltatás betöltődjön, a hangerőigazítás csak ezt követően fog jól működni. Azonban
ez a funkció zseniális, ajánlani tudom mindenkinek.
Kicsit lehet, hogy érdemes lenne finomítani a hangerőigazítás módjain és beállításain, pl. milyen mértékben halkítson, mennyi legyen a beszéd előtti idő, amikor elkezd halkítani és milyen gyorsan halkítson és hangosítson stb.
Összegzés
A sok bosszúság ellenére azt kell mondanom, hogy a Windows 10 egy jó, korszerű operációs rendszer jövőbe mutató szolgáltatásokkal és agyonbonyolított felülettel. Lehetnek ugyan driverproblémák, de régi, win7 alatt is lassú gépre is elég szépen felment, ráadásul a gép még a nem tökéletes feldriverezettség ellenére is stabil, csupán egyszer indult újra magától, illetve le kellett mondani a hibernálásról és nem tudtam kikapcsolni az egeret.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenkinél így lesz, sőt, édesanyám zökkenőmentesen tért át windows 10-re, az ő gépe teljesen stabil, azóta is nagyon szereti.
Szinte biztos vagyok benne, hogy ha lesz egy új laptopom, nem lesz az ég világon semmi gondom a windows 10-zel, már csak meg kell szokni, meg kell tanulni, aztán ha még a képernyőolvasók is fejlődnek, akkor szerethető, jó rendszer lesz belőle.
Sokan félnek attól, hogy a Windows „kémkedik” a gépükön. Nos, akár így van, akár nem, olyan sok helyen adunk meg és szórunk el személyes adatot, hogy ha akarnának, bárhol és bármikor megfigyelhetnének minket. Mivel azonban az adatok mennyisége és köre borzasztóan nagy, ember legyen a talpán, aki célzottan meg akar figyelni valakit. Ha pedig nincs rá okunk, felesleges túlságosan aggódni. Ha nincs takargatnivalónk, miért és mitől kellene félnünk?
Ha az adatainkat tényleg arra használják, hogy javítsák és frissítsék a szoftvert, akkor a windows kommunikációja a microsoftos szerverekkel hasznos is lehet a számunkra. Ha a frissítéseket bittorrent technológiával mi magunk is megosztjuk, mi magunk is gyorsabban hozzájuthatunk, hisz mások is megosztják. Ezzel csökkenthető a hálózatok egyoldalú terhelése. Miért ne lenne ez jó és hasznos funkció, ha nem akar vele senki sem visszaélni?
Természetes, hogy minden észszerű lépést meg kell tennünk, hogy adatainkat védjük, de a felesleges aggódás is ártalmas lehet. Ezért egy mérsékelt középutas megoldást kell választanunk.
Mit javasolnék az áttérőknek?
Azt, hogy minél frissebb legyen a gépük, annál kevesebb lesz a probléma. Ez vonatkozik minden más hardverre is.
Ha valaki firefoxot és thunderbirdet használt, tartsa meg, hagyja alapértelmezett levelezőként és böngészőként, sok bosszúságtól kímélheti meg magát.
Az NVDA gördülékenyebben működik, mint a korábbi windows verziókon.
Mivel a windows 10-et nem állt módomban jaws-zal tesztelni (még nem jött ki a windows 10-et támogató honosított Jaws), az ezzel kapcsolatos élményekről nem tudok nyilatkozni.
Mivel korszerű, gyors operációs rendszerről van szó, annak ellenére is mindenkinek javasolom az áttérést, hogy nekem gondjaim voltak. Az én gondjaim másoknál valószínűleg nem jelentkeznek, így a frissítésnek ilyen akadályától kevésbé érdemes tartani.
Most is, mint minden esetben, szembesülnöm kellett azzal, hogy egy új operációs rendszerrel együtt egy csomó korábbi hardver elavul és nem valószínű, hogy van hozzá normális driver. Kár, mert az amúgy tökéletesen működő hardverek, pl. szkenner, elméletben emiatt nem lesz használható. Remény persze mindig van, nálam is a remény hozta a megoldást. Ha egy driver nem megy fel, használjuk azt win8-as vagy win7-es kompatibilitási módban, így általában megoldódik minden probléma a régi driverekkel is.
S.geri
Vélemény, hozzászólás?